End...

Hellóóóóóó és Viszlát!

Újabb blogtól válok el és még alig, hogy elkezdtem! Sajnos most be kell fejeznem a blog írást.

Lehet, hogy valamikor megint elkezdem és itt folytatom, de nem biztos!!!

Értsétek meg, hogy nem könnyű megfelelni mindennek és ezek között most az írás is szerepel. 

Szeptemberben középsuli, addig tök zűrös lesz a nyaram, túlságosan elfoglalt vagyok és szeretnék még a nyáron sok időt tölteni a volt osztálytársaimmal. 

Szóval remélem, hogy tetszett ez a sok hülyeségem és elnyerte a tetszéseteket! :D 

Egyszer talán még újra belekezdek, de most egy ideig nem! 

Teljesen a részem lett az írás és majdnem mindig írni akartam, de rá kellett jönnöm, hogy ez most nem megy és szüneteltetnem kell! 

Köszönöm a sok rendszeres olvasót, a számtalan pozitív kommentet, tényleg egyszer sem kaptam negatív véleményt, a rengeteg oldalmegjelenítést és hogy kitartottatok a részek mellett, miközben köztük hosszú kihagyások voltak! 

Mindenkinek kellemes nyarat és One Direction-nel teli, szép napokat!

3. rész

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt, igaz csúszással és ezért bocsánatot kérek! :c Van rá indokom! (: Mégpedig az, hogy tegnap fájt a fejem és aludtam, meg megrándult a csuklóm és nagyon fájt! ): Na mindegy! Itt a következő, olvassátok és komizzatok sokan! (:

Mia-val délután 3-ig hülyültünk, aztán elindultam haza.

Anyu már elment dolgozni, így az a látvány fogadott, ahogy apa a kanapén ül és a focimeccset nézi.

-Szia apu!-köszöntem, de kit is akartam becsapni.-Szia!-ismételtem, miközben a TV elé álltam.

-Szia kicsim! Mondd csak, nem állnál kicsit arrébb? Pont megy a meccs!-szólt rám.

Sóhajtva felmentem a szobámba és kipakoltam a ruháimat. Beledobáltam őket a szennyesek közé és bekapcsoltam a gépemet. Mia már várt, szóval, ahogy bekapcsoltam a Skype-ot már hívott is. 

Hulla fáradt voltam és már majd' leragadt a szemem.

-Figyelj! Én lassan megyek, mert mindjárt elalszom!-mondtam, miközben az órára pillantottam.

-Nem csodálom, hogy fáradt vagy fél 12-kor!-nevetett erőtlenül.

-Jó éjt!-mosolyogtam.

-Neked is!

Letettem, gyorsan megnéztem még az e-mail-jeimet és a Twitter-emet, aztán kikapcsoltam a laptop-om és mentem fürdeni. 

Fürdés után gyorsan átvettem a pizsamámat és már dőltem is az ágyba.

***

Reggel teljesen kipihenten keltem fel, fél 10-kor. 

-Úristen! Elkések!-kerekedtek el a szemeim, ugyanis Waliyha-val 10-kor találkozunk.

Sietősen felöltöztem és lerohantam a nappaliba. Mivel anya hajnalban jött haza, ezért csak egy cetlit írtam, hogy elmentem és nem tudom mikor jövök.

Szinte már szaladtam, mivel 5 perc múlva 10 óra. Életemben nem "sétáltam" még ilyen gyorsan. Végül rekordidő alatt odaértem a Malik család házához, ahol Zayn nyitott ajtót.

-Szia!-köszönt mosolyogva.

-Szia!-lehajtottam a fejem, mert zavarba jöttem.

-Gyere be!-nyitotta ki jobban az ajtót.

-Köszi! Waliyha?

-A szobájában készülődik.

-Jövök már!-hallottam Waliyha hangját fentről. 

-Apropó! Amíg nem hallja a legújabb barátnőd, megkérdezem, hogy nincs-e kedved eljönni velem este valahova?

-De, persze!-mosolyodtam el.

-Rendben, akkor amire hazajöttök, kész leszek!

Bólintottam és láttam, hogy jön már Waliyha. Miután köszöntünk és megöleltük egymást, elbúcsúztunk Zayn-től és a többiektől, majd elindultunk.

-Hova menjünk?-kérdeztem.

-Van a közelben pláza?

-Persze, hogy van. 

-Akkor oda!-nevetett.

Elmentünk a plázába és kb. az összes üzletbe bementünk, felpróbáltunk egy-két ruhát, vettünk is párat, majd a plázázás végén beültünk a fagyizóba. 

-Ééééés...akkor te és Zayn most jártok?-kérdezte elvékonyodott hangon.

Amikor felfogtam, hogy mit mondott, elkerekedett a szemem.

-Micsoda?!-nyeltem félre.-Neeeeem, nem, nem, nem, nem, neeem! Mi...NEM...járunk!-hangsúlyoztam ki a 'nem' szócskát. 

-Akkor miért szoktatok olyan sok időt kettesben tölteni? Tuti van köztetek valami!-nevetett.